Bogi és Dávid

.... avagy az ovis szerelem... :)

Danibizi

Hogy teljesített Dani a 2.a-ban, első félévkor? Mutatom mit írtak róla...

"Barátságos, türelmes, udvarias, fegyelmezett, érdeklődő, kötelességtudó. Önálló, kitartó, együttműködő, felszerelése általában hiánytalan, házi feladatát mindig elkészíti. 

Magyar nyelv és irodalomból pontos, érthető, tiszta, de halk. Olvasása folyamatos és pontos, hibáit észreveszi és javítja. Írása tetszetős, írottról írottra hibátlanul, emlékezetből kevés hibával ír (a legtöbb probléma azokkal a fránya "j" és "ly"-kel van). Verset pontosan mond, a mondatokról tanult ismeretei biztosak, az elválasztás szabályait ismeri, az ábécét pontosan tudja, tollbamondás után hibátlanul ír.

Matekból nagyon jó, pontos, számfogalma a tanult számkörben kialakult és a függvények, sorozatok szabályát önállóan megállapítja, folytatja. Környezetismeretből érdeklődő, megfigyelései a részletekre is kiterjednek. Tapasztalatairól önállóan számol be, az összefüggéseket felfedezi, gyűjtőmunkát alkalmanként végez. Ének-zene órákon csak biztatásra tevékeny, a dalokat önállóan énekli, a dalos játékokban szívesen részt vesz. Rajz és vizuális kultúra órán aktív, tele van ötletekkel. Testnevelés órákon aktív.

Német órán az órai munkája jó, betűismerete biztos, olvasása pontos. "

Gratulálok nagyfiam!

Mesés

A lázas, betegeskedős, hosszú hétköznapok után, vasárnap délután szerencsésen hazatértünk "Marokkóból". Izgalmas, mesés két napot töltöttünk el, vendégszeretetben, hangulatos környezetben, édeskettesben (igazából Egerszalókon, a mesés Shiraz hotelben). Volt részünk vitaminos frissítő, majd sós-mézes szaunaszeánszban, Hamman tradíciókban, marokkói menta-teákban, vízi pipa szeánszban, hastánc bemutatóban, bükki sajtkülönlegesség kóstolásban, élő zongoraszóban. Barátkoztunk az arab világgal, hangulattal, az iszlámmal, a marokkói ételekkel és Abdul-la, a ceremóniamesterrel is, aki sokat mesélt magáról, Magyarországra telepedéséről és Marokkóról is, ahonnan érkezett. Erre különösen nyitottak voltunk ezúttal, nem véletlenül...

Az arab hangulat mellett belekóstoltunk a demjéni fürdő vízébe a majdnem hóesésben és Eger belvárosában is kóboroltunk egyet. Jó volt. Feltöltött Bennünket. Köszi Bélapapa, köszi Rozimama. :) 

Haverok, buli, pizza

Mi az a farád?

"Anya, mi az a farád?"
"Farád"?
"Igen. Vagy nem is. Inkább farát. A farát mit jelent?"
"Kicsi fiam, szerintem nincs ilyen szó."
"Anyaaaaa. Biztosan van. Nézd csak meg a google-ban De ne a fordító programban, hanem a sima keresésben."
Hogy csípje meg a farát.... :)))) Tényleg van ilyen (ragozott) szó...

Hej, hó, síelni jó

Igen, mi már egy jó ideje tudjuk, hogy ez tényleg így van. És alig vártuk az időt, hogy ezt a fiúknak is bebizonyítsuk. Idén már Dávid is megérett az oktatásra, Dani pedig egészen hozzábátorodott a szemében veszélyesnek tűnő síeléshez. Így ma délelőtt 11-kor  velük kezdődött a Bókay kertben, a 4seasons síiskola egyik kezdő kurzusa. 

A cipőfelvételnél nem kis problémáink adódtak. "Ez nyom", "Nagyon szorít.", "Én ezt nem veszem fel.", "Ez nem is az én méretem.", "Ebben nem tudok menni", "Anyaaa, elesek..." - panaszkodtak felváltva a fiúk. Mi pedig kitartóan hallgattuk mindezt. És kicsit szégyelltük is magunkat, mert a többi gyermeknek ezzel látszólag semmilyen problémája nem akadt. Így indultunk neki a 10-szer egy órás kurzusnak...

Az oktatók egyébként nagyon szimpatikusak voltak, s túl lehetnek jó néhány gyerek csoporton, mert mindenkivel tudták hogyan bánjanak.
A bemelegítést, az alapozó gyakorlatokat  Dani lelkesen, ügyesen, bátran csinálta, ugyanakkor Dávid karja, keze, lába, dereka viszont csak szülői segítséggel mozgott. Egyedül a halk "nem akarom ezt csinálni" nyávogást tudta folyamatosan produkálni. Na ekkor kezdtem ideges lenni...

Az első óra felében aztán felcsatolták a léceket a sícipőre és itt nagyot fordult a világ. Dávidba visszatért az erő, a kedv, csak ráérzett arra, hogy nem is olyan rossz dolog ez a sport. Csúszott, fordult, ment felfelé a varázsszőnyegen, hogy újra és újra lecsússzon a pályán, háta mögött velem. Dani pedig kitartóan dolgozott tovább a műanyag hóviszonyok között és küzdött folyamatosan a félelmeivel. Sikerült is neki. Elárulom - az óra végére mindketten egyedül siklottak le (a bébipályán). Sőt, óra végén már (félig-meddig) őszintén kiabálták a gyereksereggel: "Hej, hó, síelni jó".

Remélem, hogy a síeléssel töltött közös órák hamarosan gyarapítják majd kedvenc családi programjainkat. Hmmm, alig várom. Addig pedig maradnak a közös, síelni tanulós, néha talán nyögve nyelősen induló vasárnap délelőttök.

Új év

Piszok jól esett az illatos lencseleves azzal a pohár émelyítően édes pezsgővel anyuéknál újév napján. Mind a négyen degeszre ettük magunkat a bőséget hozó tányérokból. Igazából akkor állt meg bennem az ütő mikor a fiúk már felálltak az asztaltól - betelepedtek a nappali hosszú kanapéjába - anyu szigorúan megállj-t parancsolt nekem a tekintetével. Látszott rajta, hogy valami nagyon fontosat akar megosztani velem. Ezernyi dolog futott át rajtam és megijedtem. Sőt, nagyon megijedtem. Csak nem beteg valamelyikőjük? Anyu??? Vagy apu??? Aztán anyu nagy nehezen mesélni kezdett. És picit megnyugodtam. De mégis felkavart mindaz amit mondott. Megdöbbentett. Egyszerre lepődtem meg, csodálkoztam rá és  valahol mégis örültem annak amit mondott. De még barátkozom a gondolataimmal. A változással. A jövővel.

"Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk."

Paulo Coelho

Szilveszterünk

Kedves Orsi, Peti, Poki, Áki! 

És persze Zsomi, Zalán, Menta, Nimi!

Nagyon köszönjük ezt a jó kis szilveszteri bulit! Orsiéknak külön a meghívást is szüleik házába. Szuper volt minden, isteni a korhelyleves, ízletes a sült husi, fincsi a házipálinka, fűszeresek a borok, épp elég édes a rumos kókuszgolyó, édeskésen savanyú a citrombomba. Na jó, a pizza sem volt rossz. Jó volt látni ahogy a gyerekek olyan jól eljátszottak, kergetőztek, pörgentyűztek, legoztak, veszekedtek, küzdöttek, szilvesztereztek. Aztán jólesett az újévi séta is a kastélykertben, a rövid túrázás nem sokkal a virsli-reggeli után. Ja és élveztük az éjszakai activity csatát, a horoszkópolást, a gitárszót és közös éneklést, bulizást is. Dani pedig azt kérdezte Lepsényből hazafelé jövet, hogy mikor szervezünk újabb találkozót a szilveszteri csapattal?  Na mikor?? 

Dani, Dávid és szüleik

BUÉK!

Boldog új évet kíván a mi kis családunk! :)

A képen balról jobbra: jómagam, Dani, Dávid és apa. :)

Mini City

Bevallom - újabb kuponos kísértésbe esés volt. A karácsony előtti hétvége egyik adventi csomagjába rejtettem a Mini City belépőre váltható kuponokat, de akkor Dani betegsége miatt nem tudtunk elmenni. Karácsony után pótoltuk ezt és nagy szerencsénk volt, rajtunk kívül nem sokan gondoltak ugyanerre a programra, így bátran, szabadon mozoghattunk a miniatűr városrészek között. Belefért jó pár vásárlás, több autó szerelése, az összes hír felolvasása a hírszobában.

A gyerekek nagyon élvezték a csak nekik kialakított kis világot, amelyhez, mint utóbb kiderült, párom egyik barátjának is nem kevés köze van. Mini City - három óra játék, felfedezés.

Dávid kedvencei voltak:

 az autószerelő műhely

 a mini közért

 a fodrász stúdió 

 a barkácsbolt

 

és a fogászat.

Dani kedvencei voltak:

 a bank

 a laboratórium

 a mini kreszpálya

 a rendőrség

és a "Tények" stúdiója.